2015. május 9., szombat

Szapora, bőséges tavaszunk van!

Szaporán indul a tavasz. Rengeteg kis állat, kifogyhatatlan munka, áldásos jó idő. Mondhatnám úgy is, hogy a Jóisten keze a fejünk fölött van.
Megellett a fejőstehenünk, gyönyörű bocink van, Emma. Jó parasztszokás szerint születésenapján van a névnapja is.

Vettünk egy szép kocát 9 malacával. Gyönyörűen nőnek. Terveink szerint télen vágni szeretnénk belőle. A füstölőben sorban álltak az előző malacok szalonnái, és egy kevés kolbász, sonka, most raktuk hidegre. Jó a szemnek ránézni. Néha vág az ember egy csíkot, beviszi, megsüti és tudja, ilyet a boltban nem adnak. Nincs is jobb, mint ha tele a kamara füstölttel, a fagyasztó saját hússal, a zsír üvegekben várja a sorát, s a babhoz nem kell gondolkodni, mit tegyünk a fazékba. Arról nem beszélve, hogy van 5 tyúkocskánk egy kakassal, és adja a kukoricától sárga tojást is hozzá.

Labradorunk is sok kis kölyköt fialt tavaszra, már el is osztogattuk, csak a kis zsemleszínű maradt.

Hoztunk még 3 kis kecskegidát, hogy legyen, ami nyírja a füvet. Egyszer talán fejőskecske lesz belőlük, és kipóbálhatjuk a kecskesajtok készítését is.
Bízunk benne, hogy a teheneink tovább szaporodnak, és a vietnámi kocáinkhoz is találunk egy kant és bővül a csapat tovább.
A legelő dús füvére kieresztve vettük észre, hogy igencsak megnőttek tavalyi borjaink.

A tanya szépen zöldül, és már dús árpamező övezi körül a tanyaudvart. A kukoricának is sorja lett, a lucernát lehet lassan kaszálni. Csak az tudja, hogy ez mit jelent, aki élt már falun, tanyán. Az ember látja a jövőt, és bizakodik, s ha hite van, kéri az istent, segítse őszig, hogy megmaradjon a vetés, fejlődjön a jószág. Ha van bőven gabona, a góréban kukorica, s a széna-, lucerna- és szalmabálák nem férnek a színben, akkor már talán nyugodtan lehajthatja a fejét este a gazda.

Nemrég együtt utaztam egy nagygazdával, aki ezt úgy fogalmazta meg : "ő parasztrulettben utazik. Tavasztól őszig milliókat rak a földbe, aztán várja, hogy mi lesz: piros 21, vagy fekete 13." Minden az időjárástól, és a termés árától függ. Ha sok az eső, belvíz lesz, ha kevés, aszály. Ha jégeső, elver mindent, ha fagy, oda a gyümölcs. Sorolhatnám, az elmúlt évek már megmutatták az összes lehetőséget.
Bocivárás közben majd két hónap telt el tej és sajt nélkül. Most, hogy végre újra tudunk fejni, nagy örömmel füstöli a tanyagazda a finomabbnál finomabb sajtokat, és csak óvatosan engedi, hogy más is belekóstoljon.

Az első gyógynövények is begyűjtésre kerültek, már szárad a galagonya virágos ághajtása, egy kevés kamilla és bodzavirág is. Zsurló is fellelhető már, no meg galaj, menta, zsálya, pitypang, csalán. A szívre és a májra is elkészült a tinktúra, a lakás tele kis üvegcsékkel , száradó növényekkel.
Egy pici veteményes is lett, bár erre már alig jut idő, így tényleg csak mutatóban van, de kikelt a hagyma, borsó, répa, zöldség, tökfélék,bab és a retek is.
Az elmúlt két évben ültetett gyümölcsfácskák megmaradtak, a málna-, mogyoró-, szederbokrok szépen hajtanak, leveleznek, virágzik az eper. A most ültetett szőlősor már leveleket hozott.
Ennyire jutottunk idén. A korábbi szűkös esztendőkhöz mérve bőséges tavaszunk van. Maradjon így!