Zárás

A Lilla-tanya 2016 októbere óta nem működik. A blog már csak tapasztalatszerzésként maradt fenn, segíteni azokon, akik ezt az utat járják...

Eladó, kiadó... az álmunk!

Ebbe a fába szerettem bele annak idején. Álltam, és tudtam ez lesz az a tanya. Láttam, ahogy ülök alatta, gondolkodom a világ dolgairól, nézem a tájat, a mezőket, a kis tavat a hóna alatt, figyelem az állatainkat, a madarakat, a beszökött őzeket, a szarvast, amely méltósággal elsétált előttem a kukoricásból kijövet. Első dolgunk volt padot tenni alá. Ketten is alig tudtuk átölelni. A mögötte lévő jegenye kora is alig megbecsülhető, olyan magas, hogy ha messze mentünk ezt kerestük a szemünkkel. Kérték a helyi hozzáértők, ki ne vágjuk, Google-tájolási pont.

Itt fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy mélyebben ismernem kell a természetet, ha benne élek. Én aki kerültem a biológia órát, fitoterápiát tanultam, gyógyfüveket szedtem, növényhatározóval jártam az erdőt, mezőt. Én, aki gyerekként kapáltam, palántáztam, állataink voltak, parasztcsaládban nőttem és megfogadtam, hogy csak cserépnyi földem lesz, és addig tanulok, hogy ne kelljen többet földet túrni, jószágot szagolni, vágytam itt élni, bár még a fólia ötletét elvetettem. Még nincs négy éve, hogy ezeket a sorokat írtam:

Tanyát szeretnénk vásárolni, december óta nézegetjük a környékbeli tanyákat, földeket. Tanyablogokat olvasunk, és önellátó gazdaságról álmodozunk. Néha belefáradunk, feladjuk. Tanya még lenne is, de nem sikerül eladni a párom lakását, és így nem megy. Tavaszodik, vetni kéne, meg csibéket, malacokat venni...

A lányok lovat akarnak, én nyugalmat és pénzügyi biztonságot, a férjem szabadulni a kötöttségektől, stressztől, a fiam pedig hallani se szeretne az egészről. Városi lakhelyet kér.

Én szeretném összeegyeztetni a munkámmal, a párom csak ezt szeretné csinálni hosszútávon. Kíváncsi vagyok, hogy ha 5 év múlva visszaolvasom, hogyan alakul.

Pár hónap múlva pedig: No, meglenne a tanya. Föld, erdő, tó, jószág, ház, kemence, füstölő, jurta, erdei és mezei állatok, mi kell még?...

Nekünk a világ közepe, csend, nyugalom, zöld. Éjjel mély-sötét, csak a csillagok, ijesztő erdei vadzajok, madársikolyok, kutyaugatás. Hajnalban őzek a kukoricás szélén, éhes mókus a diófán az ablak előtt, rókafarok húz a fák között csíkot, madár kopácsol az öreg fenyőn. Gyermeki öröm a kecskék és a birkák között, dörgölődző kos és egy kis fekete bárány (szeptemberre sok bárányka érkezik).Izzadságos fáradt esték, izomlázas reggelek, lassú eredmények és növekedés. 

Hit és bizalom. Ez most nekünk a tanya. Szívesen látunk, ha kimenekülnél.

 Hittünk benne, hogy ha minden energiánkkal rajta dolgozunk, komolyan gondoljuk, van tervünk, és építgetjük lépésenként, akkor felépül az álmunk, az önellátó tanya, mely csak annyit ad, ami a csendes, nyugodt élethez elég.

Nem voltak elvakult elképzelések: 3-4 tehén kis sajtműhelyhez, mellyel magunk elbírunk, néhány kecske, birka, ló a lovagoltatás miatt, hogy legyen vonzerő, disznó saját részre hús, kolbász, füstölt szalonna, sonka végett. néhány tyúk a tojásért, csirke vágni. A földön megterem a termény, ott a legelő, tudjuk mit eszünk. Az erdőből van fa, saját kútból van vizünk. 

A filagória, a ligetes erdős rész, a jurta és a gyönyörű táj miatt terveztünk rendezvényeket, nyári tábort, sátorhelyet, egy helyet elvonulni vágyóknak, csillogás nélküli pihenést, tiszta levegőt, csillagos eget, gyerekeknek vadregényes, boldog nyarat. 

Hittük, mások is szánnak erre időt, pénzt.

Aztán rájöttünk a tiszta levegő csak nekünk érték. Hogy a városi tábor jobban megy, mert helyben van, pedig nem olcsóbb. A kényelem mindenek fölött van a természetbe vágyó emberek többségénél. 

Steril kézmosó, ásványvíz, zuhanyzófülke, sátorhoz fürdőszoba, jurtához Disney-hangulat kell, bográcsoshoz, kemencés lángoshoz HCCP. 

És természetesen diszkont áron sámándobbal, spirituális feelinggel, teliholddal és a lelkünket is tálcára téve.

 Aztán megtanultuk, hogy ha 10 forinttal olcsóbb a multinál, senkit nem érdekel, hogy milyen a sajt, látott-e tejet, vagy füstölőt, egyszerűbb levenni a polcról a heti bevásárlás során. 

Ha tenni, menni kell érte, már nem kell a jobb minőség. Megtanultuk, hogy a hivatalok nem támogatják a kistermelőt, a tanyasiakat. Többször próbáltunk engedélyeket beszerezni, támogatásokhoz hozzájutni, és majdnem lebeszélni próbáltak a segítőkész ügyintézők. 

A pályázatokat úgy írták ki, hogy esélyünk nem volt beadni se, nem hogy nyerni. Hol öregek voltunk, hol kezdők, máskor a végzettség nem felelt meg, vagy a földrajzi terület nem volt támogatható.

Amikor arra jutottunk, hogy sok a szegény ember, belevágtunk a disznótenyésztésbe, hiszen hús mindig kell. Emiatt már nem lehetett csoportokat kihozni, mert annak szaga van.

A végső döfés a sertéspiac összeomlása volt. 

És akkor még nem beszéltem a rókáról, ami elvitte a tyúkokat, a viharról, ami a tetőt, az belvízről, ami az egyévi termést, a bociról, ami megdöglött, a NAV-ról, amely a 4 tehen árát egy két éve rosszul beadott papír miatt...

Elfogyott, feladtuk. Becsülettel felállunk és elismerjük, nem megy. 

Néha már azt gondoljuk nem is a mi hibánk, a jó Isten üzeni, máshol van dolgotok, itt bármibe fogunk rosszul végződik valamiért.

Talán az nyugtat, és nem vigasztal, hogy még utolsó erőnkkel megkerestünk két tanyagazdát, akiket nagyra tartottunk, és példának tekintettünk. Megkérdeztük őket, hogyan csinálják, adjanak tanácsot. Mindketten azt válaszolták, most hirdették meg eladásra az egészet, elmennek. Senkinek nem kell a biotermék, a megbízható minőség, nem tudnak megélni. 

Hosszú vívódás után mi is ezt tesszük:

http://www.jofogas.hu/hajdu_bihar/Debrecen_melletti_6_hektaros_tanya_kiado__berelheto__esetleg_elado_39228103.htm?first=1

Szapora, bőséges tavaszunk van!

Szaporán indul a tavasz. Rengeteg kis állat, kifogyhatatlan munka, áldásos jó idő. Mondhatnám úgy is, hogy a Jóisten keze a fejünk fölött van.
Megellett a fejőstehenünk, gyönyörű bocink van, Emma. Jó parasztszokás szerint születésenapján van a névnapja is.

Vettünk egy szép kocát 9 malacával. Gyönyörűen nőnek. Terveink szerint télen vágni szeretnénk belőle. A füstölőben sorban álltak az előző malacok szalonnái, és egy kevés kolbász, sonka, most raktuk hidegre. Jó a szemnek ránézni. Néha vág az ember egy csíkot, beviszi, megsüti és tudja, ilyet a boltban nem adnak. Nincs is jobb, mint ha tele a kamara füstölttel, a fagyasztó saját hússal, a zsír üvegekben várja a sorát, s a babhoz nem kell gondolkodni, mit tegyünk a fazékba. Arról nem beszélve, hogy van 5 tyúkocskánk egy kakassal, és adja a kukoricától sárga tojást is hozzá.

Labradorunk is sok kis kölyköt fialt tavaszra, már el is osztogattuk, csak a kis zsemleszínű maradt.

Hoztunk még 3 kis kecskegidát, hogy legyen, ami nyírja a füvet. Egyszer talán fejőskecske lesz belőlük, és kipóbálhatjuk a kecskesajtok készítését is.

Bízunk benne, hogy a teheneink tovább szaporodnak, és a vietnámi kocáinkhoz is találunk egy kant és bővül a csapat tovább.
A legelő dús füvére kieresztve vettük észre, hogy igencsak megnőttek tavalyi borjaink.

A tanya szépen zöldül, és már dús árpamező övezi körül a tanyaudvart. A kukoricának is sorja lett, a lucernát lehet lassan kaszálni. Csak az tudja, hogy ez mit jelent, aki élt már falun, tanyán. Az ember látja a jövőt, és bizakodik, s ha hite van, kéri az istent, segítse őszig, hogy megmaradjon a vetés, fejlődjön a jószág. Ha van bőven gabona, a góréban kukorica, s a széna-, lucerna- és szalmabálák nem férnek a színben, akkor már talán nyugodtan lehajthatja a fejét este a gazda.

Nemrég együtt utaztam egy nagygazdával, aki ezt úgy fogalmazta meg : "ő parasztrulettben utazik. Tavasztól őszig milliókat rak a földbe, aztán várja, hogy mi lesz: piros 21, vagy fekete 13." Minden az időjárástól, és a termés árától függ. Ha sok az eső, belvíz lesz, ha kevés, aszály. Ha jégeső, elver mindent, ha fagy, oda a gyümölcs. Sorolhatnám, az elmúlt évek már megmutatták az összes lehetőséget.

Bocivárás közben majd két hónap telt el tej és sajt nélkül. Most, hogy végre újra tudunk fejni, nagy örömmel füstöli a tanyagazda a finomabbnál finomabb sajtokat, és csak óvatosan engedi, hogy más is belekóstoljon.

Az első gyógynövények is begyűjtésre kerültek, már szárad a galagonya virágos ághajtása, egy kevés kamilla és bodzavirág is. Zsurló is fellelhető már, no meg galaj, menta, zsálya, pitypang, csalán. A szívre és a májra is elkészült a tinktúra, a lakás tele kis üvegcsékkel , száradó növényekkel.
Egy pici veteményes is lett, bár erre már alig jut idő, így tényleg csak mutatóban van, de kikelt a hagyma, borsó, répa, zöldség, tökfélék,bab és a retek is.
Az elmúlt két évben ültetett gyümölcsfácskák megmaradtak, a málna-, mogyoró-, szederbokrok szépen hajtanak, leveleznek, virágzik az eper. A most ültetett szőlősor már leveleket hozott.
Ennyire jutottunk idén. A korábbi szűkös esztendőkhöz mérve bőséges tavaszunk van. Maradjon így!

Őszi munkák

Hideg lett. Esik az eső, néha már kedvem sincs kimenni az erdőbe. Kabátom alá húz a hideg szél, a felhő szerintem direkt a tanya fölött tart ebédidőt. Borongós, szürke a hosszú hétvége. A tanyáról messzebb nem megyünk, mert az út úgy felázott, hogy imát mormolok, ha mégis meg kell indulni valamerre. Egyedül a faleveleket húztam össze, és szedegettünk egy kis lehullott diót, mikor már elállt az esőzés. A kuvik most is a kémény íve alatt melegedett és figyelt minket.
Gombát már annyit szedtem, hogy unjuk enni. Nem ez nem a panasz helye.

Letörtük a kukoricát, hál' istennek annyi lett, hogy a góré mellett a filagória is tele lett.
Jó látni, hogy a széna-, szalma-, lucerna- és csutkabálák sorban várják a sorukat a tető alatt, néhány már be se fért.
Egy olyan év után, mint a tavalyi, amikor nem volt terményünk, és semmilyen bálánk, ez áldás.
Tele a fagyasztó és a spájz. A napokban levágunk egy vietnámi malacot, s akkor a füstölt áru, kolbász, és egyéb húsok is gyarapodnak. A libák már a fagyasztóban várják a hétvégéket, családi alkalmakat.
 Hogy legyen elég hely a disznóvágásra, egy libát konfitáltam. Szép lassan zsírjában sütögettem, pároltam órákig, májával együtt fokhagymával, hagymával bolondítva. Most ott hűl a hűtőben. Olyan omlós lett, hogy érintésre omlik szét a hús falatokra.

Megmutattam a kicsinek, hogy készül a savanyú káposzta.  Valahol büszke voltam, hogy továbbadom ezt a tudást. Gyerekként anyámmal gyalultuk a káposztát, én megmostam a lábam a lavorban, és belemásztam a káposztás kádba, s tapostam, tapostam a káposztát, amíg meg nem telt a kád. Anya sózta, szórta a babérlevelet, köménymagot, borsot, néha egy csípős paprikát, birsalma szeletet. Tett közé egy sor egész fej káposztát is, kisebb fejeket. Most csak 10 kg káposztából dolgoztunk, egy nagy edénybe raktuk. Mindent, ahogy régen. Lilla nem állt bele ugyan az edénybe, de döngölte becsülettel az ökleivel a káposztát, addig, amíg nem gyöngyözött a tetején a leve.Amikor elhasználtuk az összes káposztát, lesúlyoztuk, és letettük a házba nem hideg helyre, had induljon meg az erjedés.

Megforgattam egy kanállal a letett birsalmaecet-alapot is, ha már arra jártam. A napokban összeszedtem a birsalmát, megfőztem kompótnak. Eredetileg úgy volt, hogy birsalmasajt lesz, de túlságosan ízlett a kompót, hát ment a hűtőbe, és mindenhez azt ettük. A lehulló részeket felöntöttem annyi vízzel, ami ellepi, pici cukrot adtam hozzá, és letettem a sarokba. Néha megkavarom, még kb. két hét és leszűröm. Akkor már kiváló birsalmaecetem lesz. Már kóstoltam, és egészen ecet.
Ma voltam piacon. A vámospércsi piac, ahová járunk szombatonként, verhetetlen. Ami nem terem meg, azt itt kiváló minőségben, kedves, már-már ismerős néniktől, bácsiktól, tisztes parasztemberektől vesszük meg.
Garantált, hogy nem nagyüzemi termelésből származik, és megdöbbentően olcsó minden. Itt kapok kedvet az eltevéshez, mivel az idény zöldség-gyümölcs ára általában 100-200 Ft körül mozog kilónként.
Kedvencem a pritaminpaprika, ma is vettem még egy szatyornyit, vagy megesszük, vagy megy darálva sóval üvegbe. Megláttam mellette egy csokor száras hegyes erőspaprikát. Kérdeztem, ez hogy megy? Hát, meggyleveshez, vagy tejbegrízhez is akár -mondja az öreg- csak hogy legyen íze. Ja és a kb. 70-80 paprika 200 forint. Most ülök mellé fűzögetni. Szép nyakbavaló lesz :).

Aztán este megszeltem egy szép zöldfűszeres füstöltsajtot a vacsora mellé. Megforgattam a fehérpenészest, hogy lássam megindult-e már az érési folyamat, és megállapítottam ,hogy a száraz sajt mát kopog, lassan lehet enni.

Hát így telik az élet ősszel a tanyán. Unalom nélkül. S ha mégis lenne időnk, akkor hozzáfogunk valamihez, én például leülök írni egy tanulmányt. Vagy írok a Nők lapjának, hogy az élet egyáltalán nem olyan tanyán, hogy azt ők gondolják. És drága a napelem, meg a víztisztító, és nem lehet gumikesztyűben műkörömmel művelni a kertet, nekem nem.
Esetleg a megavasodott tavalyi maradék zsírt kifőzöm szappannak, de előbb még beszerzek egy kis NaOH-t, a hamulúghoz most lusta vagyok, és egyébként is jót tesz a kertnek.

Azért az esti fürdetéshez szedtem még aranyvesszőt, cickafarkot és zsurlót. Megfőztem teának és a kicsi fürdővizébe kevertem, mert kissé felfázott, még egy maroknyi sót is löktem bele. Reggelre nem lesz semmi baja, pár csepp eukaliptusz a kandallóra és a szipogás is megszűnik. Ritkán járunk orvoshoz.
Lefekvés előtt pedig megírom ezt a blogbejegyzést. Feküdni kell lassan, mert a tanyagazdának fél 5-kor szól az ébresztő.

Augusztus 20. a Lilla-tanyán

A rendezvény elmarad!

A napokban indított körkérdésünkre az augusztus 20-ai programmal kapcsolatban rendkívül kevesen válaszoltak, így sorsolni sem tudunk.
Azért meghirdetjük, és várunk benneteket egy közös, jó hangulatú napra!

Program

Délelőtt:

• lovasszekerezés a halápi tó körül, erdőben, tájvédelmi körzetben 

  

• Friss tepertő, hagyma, zsíros kenyér

• a gyerekek simogathatják a bocit, vietnami malacot, és a kis kutyákat (a kis kutyák gazdit keresnek!)

  
  

  
  

Ebédre bográcsban főtt slambuc házi savanyúsággal

 

Délután:

• érdeklődőknek túrázás gyógynövény gyűjtésével és felhasználási tanácsokkal

  

Részvételi díj: 1000 Ft/fő 5 éves kor alatt ingyenes!

Mindenképp jelezzétek, ha részt vennétek (az étel miatt)!

Az esemény Facebook-linkje:

 

A megosztásokat köszönjük!

Mi legyen a program augusztus 20-án?

Döntsük el együtt!

Döntsd el TE, mi legyen a program! Mondd meg, mit csináljunk együtt augusztus 20-án!
100 válaszadó után kisorsolunk egy ingyenes 2 személyes részvételt az általatok megszavazott programra. Jöhettek helyi járattal, vonattal is, és akkor nem gond, ki vezessen!
Itt tudtok választani:

Házi gyógy-szerek

Amióta erdő, mező a szomszédunk, változik a szemléletmódunk több dologban. Érdekel minket, mi az a sok zöld a legelőn, miért eszi most a fejőstehén csak a parlagfüvet, vagy épp a katángkórót.
Nehezen megyünk el az orvosig, amúgy is messze van. Egyre több füveskönyv van a polcunkon, és egyre gyakrabban forgatjuk.
Ha fáj itt-ott, készítünk rá krémet, tinktúrát.
Így készült a kicsi csodakenőcse sebre, horzsolásra, csípésre körömvirágból, propolisszal kakaóvajjal, teafaolajjal, és még néhány apróság.
Aztán az orbáncfűből propolisszal vörösolaj, mely nyugtató, gyulladás- és fájdalomcsillapító.

Fokhagymából, galagonya virágos ághajtásból és fehér fagyöngyből vodkával elegyítve készült szívgyógyszer a tanyagazdának.

A gyógyteák napi szinten készülnek, frissen az udvarról a fazékba, aszerint mire van szükség. Vízhajtó, vérnyomáscsökkentő, vagy gyulladáscsökkentő, immunerősítő.
Már megszoktuk, hogy csokrok száradnak mindenhol.
Megszedtük a télirevaló lándzsás útifüvet egy kosárral, és már üvegben van a torokgyógyszer, cukorszirupban, Maria Treben leírása alapján.

A kamra lassan boszorkánykonyhára emlékeztet: kis üvegekben folyadékok mindenütt. Diólevél, kasvirág, pásztortáska tinktúra, gyógybor.
Hiszem, hogy nem rosszabbak, mint a gyógyszertári szerek.
Olcsóbbak és tudom, hogy miből vannak, mi a hatóanyaguk, és ez megnyugtat.
Ajánlom bárkinek, s ha kérdeznek, segítek.