Amióta erdő, mező a szomszédunk, változik a szemléletmódunk több dologban. Érdekel minket, mi az a sok zöld a legelőn, miért eszi most a fejőstehén csak a parlagfüvet, vagy épp a katángkórót.
Nehezen megyünk el az orvosig, amúgy is messze van. Egyre több füveskönyv van a polcunkon, és egyre gyakrabban forgatjuk.
Ha fáj itt-ott, készítünk rá krémet, tinktúrát.
Így készült a kicsi csodakenőcse sebre, horzsolásra, csípésre körömvirágból, propolisszal kakaóvajjal, teafaolajjal, és még néhány apróság.
Aztán az orbáncfűből propolisszal vörösolaj, mely nyugtató, gyulladás- és fájdalomcsillapító.
Fokhagymából, galagonya virágos ághajtásból és fehér fagyöngyből vodkával elegyítve készült szívgyógyszer a tanyagazdának.
A gyógyteák napi szinten készülnek, frissen az udvarról a fazékba, aszerint mire van szükség. Vízhajtó, vérnyomáscsökkentő, vagy gyulladáscsökkentő, immunerősítő.
Már megszoktuk, hogy csokrok száradnak mindenhol.
Megszedtük a télirevaló lándzsás útifüvet egy kosárral, és már üvegben van a torokgyógyszer, cukorszirupban, Maria Treben leírása alapján.
A kamra lassan boszorkánykonyhára emlékeztet: kis üvegekben folyadékok mindenütt. Diólevél, kasvirág, pásztortáska tinktúra, gyógybor.
Hiszem, hogy nem rosszabbak, mint a gyógyszertári szerek.
Olcsóbbak és tudom, hogy miből vannak, mi a hatóanyaguk, és ez megnyugtat.
Ajánlom bárkinek, s ha kérdeznek, segítek.
