Hideg lett. Esik az eső, néha már kedvem sincs kimenni az erdőbe. Kabátom alá húz a hideg szél, a felhő szerintem direkt a tanya fölött tart ebédidőt. Borongós, szürke a hosszú hétvége. A tanyáról messzebb nem megyünk, mert az út úgy felázott, hogy imát mormolok, ha mégis meg kell indulni valamerre. Egyedül a faleveleket húztam össze, és szedegettünk egy kis lehullott diót, mikor már elállt az esőzés. A kuvik most is a kémény íve alatt melegedett és figyelt minket.
Gombát már annyit szedtem, hogy unjuk enni. Nem ez nem a panasz helye.
Letörtük a kukoricát, hál' istennek annyi lett, hogy a góré mellett a filagória is tele lett.
Jó látni, hogy a széna-, szalma-, lucerna- és csutkabálák sorban várják a sorukat a tető alatt, néhány már be se fért.
Egy olyan év után, mint a tavalyi, amikor nem volt terményünk, és semmilyen bálánk, ez áldás.
Tele a fagyasztó és a spájz. A napokban levágunk egy vietnámi malacot, s akkor a füstölt áru, kolbász, és egyéb húsok is gyarapodnak. A libák már a fagyasztóban várják a hétvégéket, családi alkalmakat.
Hogy legyen elég hely a disznóvágásra, egy libát konfitáltam. Szép lassan zsírjában sütögettem, pároltam órákig, májával együtt fokhagymával, hagymával bolondítva. Most ott hűl a hűtőben. Olyan omlós lett, hogy érintésre omlik szét a hús falatokra.
Megmutattam a kicsinek, hogy készül a savanyú káposzta. Valahol büszke voltam, hogy továbbadom ezt a tudást. Gyerekként anyámmal gyalultuk a káposztát, én megmostam a lábam a lavorban, és belemásztam a káposztás kádba, s tapostam, tapostam a káposztát, amíg meg nem telt a kád. Anya sózta, szórta a babérlevelet, köménymagot, borsot, néha egy csípős paprikát, birsalma szeletet. Tett közé egy sor egész fej káposztát is, kisebb fejeket. Most csak 10 kg káposztából dolgoztunk, egy nagy edénybe raktuk. Mindent, ahogy régen. Lilla nem állt bele ugyan az edénybe, de döngölte becsülettel az ökleivel a káposztát, addig, amíg nem gyöngyözött a tetején a leve.Amikor elhasználtuk az összes káposztát, lesúlyoztuk, és letettük a házba nem hideg helyre, had induljon meg az erjedés.
Megforgattam egy kanállal a letett birsalmaecet-alapot is, ha már arra jártam. A napokban összeszedtem a birsalmát, megfőztem kompótnak. Eredetileg úgy volt, hogy birsalmasajt lesz, de túlságosan ízlett a kompót, hát ment a hűtőbe, és mindenhez azt ettük. A lehulló részeket felöntöttem annyi vízzel, ami ellepi, pici cukrot adtam hozzá, és letettem a sarokba. Néha megkavarom, még kb. két hét és leszűröm. Akkor már kiváló birsalmaecetem lesz. Már kóstoltam, és egészen ecet.
Ma voltam piacon. A vámospércsi piac, ahová járunk szombatonként, verhetetlen. Ami nem terem meg, azt itt kiváló minőségben, kedves, már-már ismerős néniktől, bácsiktól, tisztes parasztemberektől vesszük meg.
Garantált, hogy nem nagyüzemi termelésből származik, és megdöbbentően olcsó minden. Itt kapok kedvet az eltevéshez, mivel az idény zöldség-gyümölcs ára általában 100-200 Ft körül mozog kilónként.
Kedvencem a pritaminpaprika, ma is vettem még egy szatyornyit, vagy megesszük, vagy megy darálva sóval üvegbe. Megláttam mellette egy csokor száras hegyes erőspaprikát. Kérdeztem, ez hogy megy? Hát, meggyleveshez, vagy tejbegrízhez is akár -mondja az öreg- csak hogy legyen íze. Ja és a kb. 70-80 paprika 200 forint. Most ülök mellé fűzögetni. Szép nyakbavaló lesz :).
Aztán este megszeltem egy szép zöldfűszeres füstöltsajtot a vacsora mellé. Megforgattam a fehérpenészest, hogy lássam megindult-e már az érési folyamat, és megállapítottam ,hogy a száraz sajt mát kopog, lassan lehet enni.
Hát így telik az élet ősszel a tanyán. Unalom nélkül. S ha mégis lenne időnk, akkor hozzáfogunk valamihez, én például leülök írni egy tanulmányt. Vagy írok a Nők lapjának, hogy az élet egyáltalán nem olyan tanyán, hogy azt ők gondolják. És drága a napelem, meg a víztisztító, és nem lehet gumikesztyűben műkörömmel művelni a kertet, nekem nem.
Esetleg a megavasodott tavalyi maradék zsírt kifőzöm szappannak, de előbb még beszerzek egy kis NaOH-t, a hamulúghoz most lusta vagyok, és egyébként is jót tesz a kertnek.
Azért az esti fürdetéshez szedtem még aranyvesszőt, cickafarkot és zsurlót. Megfőztem teának és a kicsi fürdővizébe kevertem, mert kissé felfázott, még egy maroknyi sót is löktem bele. Reggelre nem lesz semmi baja, pár csepp eukaliptusz a kandallóra és a szipogás is megszűnik. Ritkán járunk orvoshoz.
Lefekvés előtt pedig megírom ezt a blogbejegyzést. Feküdni kell lassan, mert a tanyagazdának fél 5-kor szól az ébresztő.
